Ez a cikk arra keres választ, hogy hogyan lehet a pszichoterápiás kapcsolatban, illetve folyamatban fellelhető határok szerepét meghatározni a kliensközpontú terápia reflektív irányzata szempontjából. Ehhez a Rogers által megfogalmazott terápiás attitűdöknek a kapcsolat határaihoz való viszonyulását boncolgatjuk. Az empátia, a feltétel nélküli elfogadás és a terapeuta hitelessége már magukba foglalják a terápiás kapcsolat határait. A határoknak a terápiás attitűdökben játszott szerepéből kitűnik a határok nyilvánvaló szükségszerűsége ahhoz, hogy a terápiás reflektív folyamat létrejöhessen. A kapcsolat határai hozzák létre azt a három, többé-kevésbé összefüggő teret, amelyben a reflektív folyamat zajlik: az interakciós teret, ahol a terapeuta és a kliens egymással találkoznak, valamint a kliensben is és a terapeutában is azt a belső teret, melyben a kliens élményvilágára tudnak reflektálni. A kliensközpontú terápia reflektív irányzata ily módon saját keretet nyújt a pszichoterápiás kapcsolatban levő határok szerepének a megértésére. Mint minden perspektívának, ennek is megvannak a maga korlátjai és vakfoltjai.