A dyslipidaemia jelentősége terápiás megközelítése / Paragh György, Bodor Miklós
Abstr. hun.
In: Granum. - ISSN 1418-673X. - 2005. 8. évf. 2. sz., p. 20-23.
A metabolikus szindróma és a 2-es tipusú diabetes mellitus incidenciája jelentős mérékben nő a nyugati országokban. E betegségek metabolikus hatásának eredményeként kedvezőtlen lipidprofil alakul ki, melyre jellemző a trigliceridben gazdag VLDL1 fokozott termelése, a triglicerid lebontását gátló apoCIII szintjének a fokozódása. Ezek az elváltozások jelentős szerepet játszanak az atherogen dislipidaemia, a hypertriglyceridaemia, a HDL szintjének csökkenése és a kicsi, denz LDL szintjének növekedésének kiaakulásában. A szerzők jelen összefoglalójukban ismertetik azokat a metabolikus elváltozásokat, melyek az atherogen dislipidaemia kialakulását elősegítik, hangsúlyozzák azt, hogy a lipidcsökkentő kezelésnél figyelembe kell venni a lipoprotein fenotípust, hiszen az egyes lipidcsökkentők hatékonyságát az nagyban meghatározza. Ezt követően rövid áttekintést adnak a fibrátok atherogen dislipidaemiában kifejtett hatásáról. Majd a fibrátorok nonlipid antiatherogen hatásait ismertetik és bemutatják, hogy ezek a hatások mennyiben érvényesülnek a különböző klinikaitanulmányokban. Végül hangsúlyozzák az LDL-célértéken kívül a triglicerid- és a HDL-célértékek eléréséta cardiovasculáris szövődmények csökkentése céljábó.