A vizsgálat célja: feltárni a kiégés szindróma előfordulásának gyakoriságát a krónikus betegekkel foglalkozó dializáló ápolók, illetve akut betegekkel foglalkozó ápolók között. Megvizsgálni, hogy milyen mértékben sújtja az ápolás különböző területein dolgozókat a fizikális, pszichológiai kimerültség, illetve feltárni, hogy a vizsgálatban részt vett ápolóknál a munkahelyi társas-támogatás mértéke, a csapathatékonyság jellege összefüggésbe hozható-e a kiégés szindróma megjelenésével. Vizsgálati módszer és minta: a vizsgálatban a kiégés szindróma felmérésre nemzetközileg érvényesített kérdőívet használtam, amit a fizikális, pszichológiai kimerültség és csapathatékonyság mérésével egészítettem ki. A felmérés az EuroCare Rt. hálózatán belül dolgozó dializáló ápolók körében, valamint a Pest Megyei Flór Ferenc kórház ápolói, illetve végzős egyetemi ápoló hallgatói között végeztem el. Eredmények: a vizsgálatban részt vett ápolók között nagymértékben fordult elő a fizikális, pszichológiai kimerültség, és a kiégési szindróma. A munkahelyi csapathatékonyság jellege jól korrelált a kiégés megjelenésével, azonban ez a munkahelyi társas-támogatásra nem volt érvényes. Következtetések: a vizsgálati eredményekből kitűnt, hogy az állami illetve privát szférában dolgozó ápolók között egyaránt nagymértékben fordult elő a kiégés szindróma. Az ápolókat nagymértékben sújtja a fizikális kimerültség, a munkájukból fakadó pszichés megterhelés és ennek következtében kialakuló érzelmi kimerültség-elsivárosodás. Mindezek mellett a vizsgálatban részt vett ápolók nagy többsége rossz csapathatékonysággal működő munkahelyen dolgozik, ami szintén nagy befolyással bír a kiégés kialakulásában.