A malacoplakia szerzett granulomatosus megbetegedés, amelyet elsőként Michaelis és Gutmann írtak le 1902-ben. Patogenezise nem tisztázott, feltehetően a macrophagok baktericid defektusa miatt másodlagosan, többnyire immunszupprimált betegekben alakul ki. Esetismertetés: A 63 éves nőbeteg 10 éve pulmonalis sarcoidosis miatt methylprednisolonterápiában részesült. Fél éve visszatérő alhasi (hasfali) tályog alakult ki, amelynek kórszövettani vizsgálata malacoplakiát igazolt. A folyamat vesicocutan fistulával szövődött. A tályogból E. coli tenyészett ki. Módszer: A vizsgálati anyagon hematoxilin-eozin festést, perjódsavas Schiff-, berlinikék és Kossa-reakciókat végeztek. Eredmények: Mikroszkóposan von Hansemann-féle macrophagok, PAS- és Kossa-reakcióval Michaelis-Gutmann-testek voltak megfigyelhetők. Az urológiai-sebészi ellátás (fistulareszekció) és az azt követő antibiotikus kezelés hatására a beteg panasz- és tünetmentessé vált. Megbeszélés: A malacoplakia - bár számos anatómiai lokalizációban leírták - leggyakrabban az urogenitalis rendszer szerveiben fordul elő. Hasfali, kismedencei fistulákkal járó esetek ismeretesek. Következtetés: Betegüknél a sarcoidosis és a következményes tízéves methylprednisolonterápia immunszuppresszív állapotot tarthatott fenn, amely a kialakult vesicocutan fistulát okozó malacoplakiával összefüggésbe hozható. Sebészi és antibiotikus kezelésre a beteg meggyógyult.