Racionális vagy empirikus lipidcsökkentő kezelés? / Káli András
Bibliogr.: p. 141. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2009. 7. évf. 3. sz., p. 139-141. : ill.
Az elmúlt másfél évtizedben a lipidanyagcseréről és gyógyszeres kezeléséről sok új ismeretet gyűjtöttünk, sőt ezek az új ismeretek - a randomizált, kontrollált, kettős vak vizsgálatok révén- evidenciákká szilárdultak. Először azt tanultuk meg, hogy a szérum LDL-koleszterin (LDL-C) koncentrációja és az ateroszklerózis progressziója/regressziója között, illetve a klinikai vaszkuláris események között logaritmikus, lineáris korreláció mutatható ki. Magas LDL-koleszterinszint több, alacsonyabb LDL-C szint kevesebb szívinfarktust, vagy stroke-ot, vagyis kevesebb vaszkuláris eseményt okoz (4S, CARE, LIPID, WOSCOPS, AFCAPS/TEXCAPS-vizsgálatok). Ekkor ismertük fel, hogy az LDL-C szintjének 1 mmol/l-rel történő redukciója kb. 1%-os rizikócsökkenést eredményez. Később az is kiderült, hogy a normális LDL-C-szint csökkentése, vagyis szuper normálissá tétele során ugyanilyen mértékben csökken a vaszkuláris események kockázata, vagyis a lineáris korreláció ebben az alacsony LDL-C tartományban is igaz (HPS-tanulmány). Végül, kb. 2 éve bizonyítani sikerült azt is, hogy az agresszív lipidcsökkentő-kezelés sikeresebb taktika a nagy rizikójú betegek kezelésében, mint a kezelés "lágyabb, puhább" formája (PROVE-IT, REVERSAL, TNT). Emiatt a nagy rizikójú betegek esetében már a kezelés elkezdésekor több, mint 50%-os LDL-C csökkentést kell megcélozni, amihez nagy dózisú monoterápiára, vagy több gyógyszer kombinációjára van szükség.