Az intravénás immunglobulin- (IVIg-) terápiát elsősorban immundeficiens állapotok, súlyos infekciók, sepsis és bizonyos autoimmun és immunoinflammatoricus kórképek esetén alkalmazzuk. Szisztémás autoimmun betegségekben az intravénás immunglobulin egymással részben összefüggő, komplex folyamatok révén fejti ki immunmoduláns hatását. A rövid távú hatások között szerepel a keringő autoantitestek és a szuperantigének neutralizálása, a macrophagok Fc-receptorának blokkolása, a komplementmediált szövetkárosító folyamatok fékezése, az immunkomplex-mediált gyulladás gátlása, valamint a pro- és antiinflammatoricus citokinek befolyásolása, míg hosszabb távon a B-sejtek aktivációját gátolják, az autoantitesttermelés szelektív gátlását hozzák létre. Szisztémás és neuromuscularis autoimmun betegségek között az immunthrombocytopeniás purpura, a Guillain-Barré-szindróma, a Kawasaki-betegség és a polymyositis/dermatomyositis esetén vannak széles körű klinikai evidenciák az IVIg-terápia hatékonyságára vonatkozóan. Az elmúlt időszakban számos közlemény jelent meg az IVIg alkalmazásával kapcsolatban más szisztémás autoimmun betegségek kezelésében, amelyek azonban általában kis esetszámot ölelnek fel. Ezekben a kórképekben csak terápiarezisztens, súlyos szervi manifesztációkkal kísért esetekben választandó ez a kezelési mód.