Az unipoláris depresszió (major depresszió, minor depresszió ill. disztímia) és a bipoláris (mániás-depressziós) betegség a leggyakoribb pszichiátriai kórképek közé tartoznak és kezelés nélkül gyakori komplikációikkal együtt (szuicid magatartás, másodlagos alkohol- ill. drogbetegség, fokozott kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás stb.) súlyos egyéni, családi és népegészségügyi problémát jelentenek. Annak ellenére, hogy az SSRI és egyéb újabb generációs antidepresszívumok bevezetésével a depressziók terápiás lehetőségei lényegesen megjavultak, a depressziós betegek 25-30 százaléka bizonyul farmakoterápia-rezisztensnek a második szakszerűen alkalmazott antidepresszív kúra után is. A farmakoterápia-rezisztens depresszió komplex probléma. A számos, eddig is jól ismert ok mellett az utóbbi évtized kutatásai kimutatták, hogy az egyik leggyakoribb ok a fel nem ismert vagy rejtett bipolaritás. Közleményünkben a depressziók korszerű nozológiájának áttekintése után kitérünk az unipoláris és bipoláris depressziók klinikai elkülönítésének lehetőségeire, amely ismeretek gyakorlati alkalmazása esetén a farmakoterápiára rezisztens depressziók aránya lényegesen csökkenthető. Kettős hatású antidepresszívumok és escitalopram alkalmazása esetén a kiemelkedően magas responder és remitter aránynak köszönhetően a terápia-rezisztens depressziók kialakulásának esélye jóval kisebb.