A nőgyógyászati onkológia az Egyesült Államokban 32 évvel ezelőtt vált önálló szakmává, és kiadták az első nőgyógyászati onkológiai szakképesítést. Azóta lényegesen javult a nőgyógyászati daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos egészségmegőrzés, kialakultak az általánosan elfogadott, jobb eredményekhez vezető kezelési módszerek, hatalmasat fejlődött a kutatás, soha nem látott mértékben javult a szakemberek képzése, és a népesség körében jelentősen elterjedtek a nőgyógyászati daganatos megbetegedésekre vonatkozó ismeretek. Később az egészségügyi vezetés minden szintjén világossá vált, hogy a nőgyógyászati daganatos megbetegedések kezelésének eredményei összehasonlíthatatlanul jobbak, ha a betegeket speciálisan képzett és központokban dolgozó szakemberek kezelik. Háttérbe szorult az a ma már nehezen védhető gyakorlat, hogy olyan szülész-nőgyógyászok is kezeljenek daganatos megbetegedésben szenvedő betegeket, akik évente csak egy-két esettel találkoznak. Európa 2 évtizeddel később követte az Egyesült Államokat. Az előbbiekből egyértelműen következik, hogy a nőgyógyászati onkológiai szakvizsga bevezetése és a nőgyógyászati onkológiai központok létrehozása tovább nem halasztható. Ez az egyetlen módja annak, hogy hazánkban a jövő nőgyógyász onkológusai önállóan, felelősséggel, az egyetemes európai elvárások szerint kezeljék a női nemi szervi daganatos megbetegedésekben szenvedő asszonyokat, és a döntéshozók a kor színvonalának megfelelő legmagasabb szintű betegellátás érdekében komoly erőfeszítéseket kell, hogy tegyenek a személyes, politikai és egyéb ellenérdekeltségek közömbösítésére.