A kötődéselméletet - 50 évvel megszületése után - sokan még mindig pusztán a gyermekkorra alkalmazható fejlődéslélektani elméletnek tekintik. Az 1980-as évek közepétől azonban számos kutatás megmutatta, hogy helytálló a feltételezés, miszerint a kötődéselmélet a felnőtt kapcsolatok - beleértve a terápiás kapcsolatot is - megértésének gyümölcsöző elméleti kerete lehet. A kötődéselméletről és továbbfejlesztéséről szóló közlemények polcokat töltenek meg, így pusztán néhány releváns jellemzőt emelek ki: az elmélet tudománytörténeti helyét, a kötődés reprezentációs természetét és érzelemszabályozásban játszott szerepét. Ezen rövid bemutatás után egy eset vignettáin keresztül szemléltetem a pszichoterápiás kapcsolat kötődés jellegét. A terápiás folyamat néhány mozzanatán keresztül bemutatom, hogyan befolyásolja a páciens kötődési stílusa kapcsolódási munkamódját, hogyan épül az áttételi munka a kötődési kapcsolatra és hogyan válik a terapeuta illetve maga a terápia biztonsági alappá a páciens életében. Ezt követően amellett érvelek, hogy a kötődéselmélet hármas - evolúciós, pszichoanalitikus és kognitív - forrása miatt módszertől függetlenül jó integratív keretet jelenthet a terápiás kapcsolat megértésében, különös tekintettel az érzelemszabályozás kérdésére.