A legutóbbi évtizedek során az iparosodott társadalmakban folyamatosan emelkedik a diabetes és az obesitas incidenciája, és ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban lépnek fel alvászavarok, rövidebb az alvással töltött idő, nő a krónikus alváshiány gyakorisága. Egyre több adat támasztja alá azt a feltételezést, amely szerint az elhízás és a cukorbetegség, valamint az alvászavarok között egy önrontó kör teremt kapcsolatot: az alvás-ébrenlét zavarok hatnak az endokrin és az anyagcsere-állapotra, ugyanakkor a metabolikus eltérések befolyásolják az alvás szabályozását. Az alvászavarok közül az alvásfüggő légzészavarok, azon belül is az obstruktív alvási apnoe mutat leginkább összefüggést a kóros szénhidrát-anyagcserével. A cukorbetegeknél magasabb az alvási apnoe prevalenciája és a középsúlyos, illetve súlyos alvási apnoéban szenvedők aránya az átlagpopulációhoz képest. A centrális obesitas az alvási apnoénak és a cukorbetegségnek is fontos rizikófaktora, de az obesitastól független, közvetlen kapcsolatot is sikerült igazolni a diabetes és az apnoe között. A diabeteses neuropathia és a metabolikus szindróma összefüggést mutat az apnoe előfordulásával és súlyosságával. Kapcsolat mutatható ki az apnoés epizódok következtében fellépő intermittáló hypoxia és az inzulinrezisztencia között, aminek következtében megnőhet a diabetesrizikó, vagy a meglévő diabetes glykaemiás kontrollja romolhat. A diabetológus és az alvásdiagnosztikában jártas szakorvosok összehangolt, preventív munkájával a betegek életminősége és a betegség kimenetele javítható.