A magyarországi egészségügy nem alkalmazza a fejlett országokban már széles körben használatos prioritásképzési módszereket és a finanszírozási küszöb szerepe is tisztázatlan hazánkban. Az egészségügyi ellátás kimenete (outcome) és tényleges költsége is nagyrészt ismeretlen. A szerző azt vizsgálja, hogy 1) képes-e az egészségpolitika különbséget tenni a forrásban (pénzben) "bő" és a "szűk" esztendők között, illetve azt, hogy 2) a lakosság kedvezőtlen egészségi állapota mennyiben az egészségügyi ellátás valószínűleg alacsony produktivitásának a következménye.