A világ civilizált országaiban egyre több a túlsúlyos/elhízott ember. Többségükre a centrális/visceralis/intraabdominalis obesitas jellemző. Ez az elhízástípus pedig gyakran társul további kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal; hipertóniával, 2-es típusú cukorbetegséggel, illetve a lipidháztartás zavaraival. A jelenség olyan gyakori hogy külön elnevezést is kapott: "metabolikus szindróma". Pontos patofiziológiai háttere egyelőre tisztázatlan. Reaven a tünetegyüttes hátterében inzulinrezisztenciát, illetve következményes hyperinsulinaemiát feltételezett. Ez a patofiziológiai mechanizmus azonban nem minden esetben magyarázza a tüneteket. Ugyanakkor az utóbbi évek vizsgálatai egyre több adatot szolgáltattak a visceralis zsírszövet kóros szerepéről. Kiderült, hogy az intraabdominalis zsírszövet egy aktív endocrin/paracrin szerv. Számos olyan vegyület előállítására képes amelyek a kardiovaszkuláris rendszert működésében és struktúrájában is jelentősen károsítják.