A szerzők különböző TOT-szalagokkal végzett inkontinencia-gátló műtétjeiket hasonlítják össze, a műtéti technika, az eredményesség és a szövődmények szempontjából. A 2004 és 2008 közötti időszakból 73 transzobturátor műtétet elemeztek és a betegeket a használt szalag minősége alapján három csoportba osztották. Elsőbe (A csoport, 9 eset) ritkább szövésű, merev, vastag szálív erős polipropilén szalaggal, a másodikba (B csoport, 12 eset) rugalmasabb, vékony szálú, sűrűbb szövésű szalaggal, míg a harmadikba (C csoport, 52 eset) ugyanilyen tulajdonságú, de szegett szélű szalaggal végzett műtétek kerültek. A műtéti idő szempontjából nem volt szignifikáns eltérés a csoportokban. Műtét alatti sérülés (bél-, hólyag-, húgycsősérülés, nagyobb vérzés) egyik vizsgált csoportban sem volt. Mindhárom csoportban 90% feletti volt a posztoperatív kontinencia. De novo urge tünetek 1-1 esetben fordultak elő, a szegett és nem szegett szalagos csoportokban. Késői, beavatkozást igénylő szövődményként, a szalag körüli tályogképződés, illetve a hüvelyi seb szétválása az A csoportban 44,44%-ban, míg a B és C csoportokban csak 8,33% és 7,69%-ban történt. Eredményeink szerint a késői szövődmények arányát elsősorban a szalag minősége határozza meg. A szegett és nem szegett szélű szalaggal végzett műtét - megfelelő műtéti technika és jó minőség esetén - egyformán kevés szövődménnyel jár, bár az utóbbi jóval olcsóbb.