Háttér és célkitűzés: Angina akkor jelentkezik, amikor az oxigénigény meghaladja az oxigénkínálatot, vagy a kínálat csökken le és szívizom-iszkémia lép fel. A szív oxigénigényének legfontosabb komponense a szívfrekvencia, aminek optimális szinten tartása a legfontosabb terápiás eszköz az angina megelőzésében. Az AHA/ACC-ajánlás szerint a béta-blokkolók dózisát úgy kell titrálni, hogy a nyugalmi szívfrekvencia 55-60/perc legyen stabil anginában és <50/perc súlyos anginában, kivéve ha kontraindikáció áll fenn. A vizsgálat célja az volt, hogy stabil anginában szenvedő betegek epidemiológiai jellemzőit felmérjük és megvizsgáljuk a célfrekvencia elérését az anti-iszkémiás kezelés hatására. Módszer: A multicentrikus megfigyeléses vizsgálatban 147 stabil anginában szenvedő beteg adatait gyűjtöttük össze kérdőív segítségével. A szívfrekvenciát 24 órás Holter-módszerrel vizsgáltuk. Eredmények: Az első csoportba az anginamentes betegeket (I. csoport 24%), a második csoportba a CCS-I súlyosságú anginások kerültek (II. csoport 34%), a harmadik csoportba a CCS-II súlyosságú anginás betegek kerültek (III. csoport 34%). Az átlagos napi szívfrekvencia az I. csoportban 70,47/perc, a II. csoportban 69,47/perc, a III. csoportban 73,14/perc volt. A csoportok közötti különbségek szignifikánsak voltak. A nappali (06-20 óra között) frekvenciaátlagok még magasabbak voltak (73,59; 73,63 és 76,73/perc). Konklúzió: Az anti-iszkémiás kezelést kapó betegek többségének a szívfrekvenciája magasabb a kívánatos célértéknél.