A beteg fájdalmának csillapítása mellett a kiváltó ok, az alapbetegség kezelése elsődleges. A fájdalom csillapítására gyulladásos esetekben nonszteroid gyulladáscsökkentők (NSAIDs), artrózisban centrálisan ható fájdalomcsillapítók adhatók. A nonszteroid készítmények lokálisan, bőrön át is alkalmazhatók, így a gyomor-bélrendszeri mellékhatások csökkenthetők. A lokális, kután alkalmazásnak a készítmények felszívódása szab határt. Általánosságban elmondható, hogy a viszonylag felületesebb ízületek kezelésére jön szóba ez a kiszerelési forma (pl. kéz és láb kisízületei), azonban a mélyen fekvő ízületek (pl. csípő) kezelésére nem alkalmas. A leginkább elterjedt hatóanyag a diclofenac (Diclac, Flameril, Flector), illetve a ketoprofen (Fastum, Profenid, Ketospray), a spray kiszereléssel a gélekénél kissé mélyebb penetráció érhető el. Egy vagy néhány ízület gyulladásos érintettsége esetén intraartikuláris glükokortikoid injekció javasolt. Más kezelésre nem reagáló esetekben a major analgetikumok adása is szóba jön a haszon-kockázat mérlegelése mellett. A nem gyógyszeres fájdalomcsillapításban gyulladás esetén a hűtés, artrózisban a melegkezelések jönnek szóba. A TENS (transzkután elektromos idegstimuláció) a kapuelméleten alapul, mely szerint a fájdalomérző rostok által a gerincvelő hátsó gyökébe szállított fájdalominger csökkentésére az ugyanabba a hátsó gyökbe futó bőrérzőidegek ingerlése alkalmas. Hozzáférhetők olcsó, kis teljesítményű, a betegek által otthon is használható készülékek. Fenti kezelések mellett lényeges a betegfelvilágosítás, a betegek megtanítása az ízületvédelemre, az ízület körüli izmok erősítésére, melyben a gyógytornászokra jelentős szerep hárul.