A RECAP-vizsgálat a rendszeresen gondozott 2-es típusú cukorbetegek kezelési célértékének elérési arányát vizsgálta. A tanulmányba kombinált orális (metformin + sulfanylurea [MET + SU], vagy metformin + tiazolidindion [MET + TZD] kezelésben részesülő cukorbetegek vettek részt. Az anyagcsere-paramétereket és a fontosabb klinikai adatokat a betegdokumentációból nyertük. Kezelési célként a <6,5% HbA1c-értéket tekintettük az IDF (2005) ajánlása nyomán. A vizsgálatban 414 beteg szerepelt, a betegek 82%-ában SU-val, 18%-ukban pedig TZD-vel történt a MET-monoterápia elégtelensége miatti kombináció. A MET + SU csoportban a betegek életkora 60,9+-8,9 év, a diabetes-tartam 6,7+-4,4 év, a HbA1c értéke a MET-monoterápia alatt 8,3+-1,5%, a kombináció után 7,4+-1,3% volt, a betegek 23,7%-a érte el a kezelési célértéket. A MET + TZD csoportban a betegek életkora 57,9+-11,3 év, a diabetes-tartam 6,2+-4,3 év, a HbA1c értéke a MET-monoterápia alatt 7,8+-1,2%, a kombináció után 7,0+-1,2% volt, a betegek30,1 %-a érte el a kezelési célértéket. A MET-monoterápia SU-val, vagy TZD-vel történt kiegészítése kapcsán a 2-es típusú cukorbetegek 75,2%-a nem érte el a kezelési célértéket. A betegek 27%-ában hypoglykaemiás epizódot lehetett regisztrálni. A betegek életminősége negatív összefüggést mutatott a hypoglykaemiával és a diabetes-tartammal. A kiindulási BMI-érték nehezítette a kezelési célérték elérését. A közeljövőben elérhető új, hatékony, kevés mellékhatással rendelkező orális antidiabetikus terápia remélhetőleg a betegek nagyobb arányában eredményezi majd az optimális kezelési célérték elérését és fenntartását.