A végstádiumú szívelégtelenség jelenleg ismert, hosszú távon legeredményesebb kezelési módszere a szívtranszplantáció. Célkitűzés: A szerzők a hazai szívátültetések eredményességének javítása érdekében retrospektíve megvizsgálták az első 16 év minden fellelhető adatát a korai műtét utáni időszak tekintetében és összevetették a szakirodalomban található eredményekkel. Módszer: 1992. január 3. és 2007. december 31. között 125 beteg esetében 127 szívátültetés történt Magyarországon. Az Ér- és Szívsebészeti Klinika dokumentációján kívül az Igazságügyi Orvostani Intézet archívuma, az Országos Vérellátó Szolgálat regisztere és a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet adatai szolgáltak forrásként. Eredmények: A korai halálozás az utóbbi időszakban erősen közelít a nemzetközi gyakorlatban tapasztalható szinthez. Vezető halálokként a szerzők gyakorlatában is a donorszív elégtelensége tehető felelőssé a legnagyobb számban. Mellette fertőzés, műtétkor nem uralható vérzés és többszervi elégtelenség fordult elő gyakrabban. Súlyos graftelégtelenség kezelésére egy esetben sikeres retranszplantáció történt, a leghatékonyabbnak ismert műszívkezelés azonban a vizsgált időszakban teljesen hiányzott a hazai eszköztárból. A heveny kilökődés kezelésére alkalmazott gyógyszeres terápia, a nemzetközi szintnek megfelelően, kiváló eredményűnek bizonyult. Következtetések: A továbblépés érdekében kiemelt feladatnak kell tekinteni a műszív alkalmazását a hazai gyakorlatban. A donorkezelésben és a szervkivételek során országosan egységes és javuló minőséget biztosító protokollok kialakítását és alkalmazását kell szorgalmazni.