A tiazolidindion (TZD)-terápia bevezetése óta több mint tíz év telt el, ismereteink a készítmények hatékonyságát és biztonságosságát illetően jelentősen bővültek. A szerekkel végzett nagyszámú vizsgálat bizonyította a TZD-terápia előnyeit, ugyanakkor rávilágított a mellékhatások alaposabb elemzésének szükségességére is. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a rendelkezésre álló rosiglitazon és pioglitazon inzulinrezisztenciára és a szénhidrát-anyagcsere alapvető paramétereire gyakorolt hatását tekintve nem tér el egymástól, mégis indokolt áttekinteni a különbségeket cardiometabolicus hatékonyságuk szempontjából a rendelkezésre álló tanulmányok alapján.