A perifériás érbetegségek jelentőségét alátámasztja a betegségek gyakorisága, a keresőképesség-csökkenésben, a munkaképesség csökkenésben és a halálozásban játszott szerepe. Az atherosclerosis obliteransban szenvedő betegek halálozása négyszeres az átlagpopulációhoz viszonyítva. A betegek halálozása az első évben a legnagyobb arányú (10%), később csökken. Nagy vizsgálatok igazolták, hogy a diagnosztizált perifériás érbetegek 5 éves mortalitása eléri a 30%-ot. Magyarországon az évi végtag-amputációk száma meghaladja a 6500-at. A perifériás érbetegségek jelentőségét alátámasztja az a tény is, hogy a rendszerbetegség részjelenségeként a perifériás érbetegség indikátora lehet a fatális kimenetelű cerebro-, és kardiovaszkuláris eseményeknek. Ismert, hogy az aterotrombózis 52%-os arányával a vezető hálálok. Az ateroszklerózis jelentősen csökkenti az élettartamot 60 év felett, ami 8-12 év is lehet. Az aterotrombózis leggyakoribb megjelenési formái: a perifériás artériás érbetegség, a koronária-, és a cerebrovaszkuláris betegség szoros összefüggést mutat egymással. A miokardiális infarktussal, az iszkémiás stroke-kal, vagy perifériás érbetegséggel rendelkező betegeknél az akut miokardiális infarktus és a stroke kockázata lényegesen magasabb. Az érrendszeri betegségek kockázati tényezői részben még nem befolyásolhatók (életkor, nem, veleszületett anyagcserezavar), részben az egyén, vagy az orvos által befolyásolhatók (dohányzás, hipertónia, diabetes mellitus, dyslipidaemia, obesitas, mozgásszegény életmód, hyperhomocysteinaemia, köszvény, infekciók, illetve egyéb okok). A perifériás érbetegségek kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok megelőzése, korai felismerése és kezelése szerepet játszik a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében, a célszervkárosodások progressziójának megakadályozásában, a betegek életminőségének javításában.