Baleset vagy betegség következtében az emberi szervezetet érő primer károsodások (agysérülés) mellett a másodlagos károsodások határozzák meg a páciens helyreállításának lehetőségét, a rehabilitáció során elérhető maximális funkcionális állapotot és a későbbiekben a beteg életminőségét. Ezért az egészségügyi ellátás során a másodlagos károsodások kialakulásának megakadályozása legalább olyan jelentőségű, mint a primer prevenció. Célkitűzések: A súlyos agysérülést követően kialakuló legfontosabb másodlagos károsodások meghatározása, ezek rehabilitációt befolyásoló hatásának vizsgálata. Módszer: Retrospektív vizsgálat az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Koponyaagy-sérültek Rehabilitációs Osztályán. Eredmények: A 2004. év folyamán kezelt 166, baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett páciens átlagéletkora 33 év (8-83) volt. A betegek többsége (125/166) közlekedési balesetben sérült meg, a többiek magasból esés, verekedés, lövés vagy robbanás következtében. Az intenzív osztályról közvetlenül 64, második helyről (például: traumatológia, idegsebészet vagy neurológia) 18 beteget vettünk át. A balesettől számolva átlagosan az 50. (21-177.) napon vettük át a betegeket rehabilitációra. Felvételkor 83 beteg hemipareticus, 54 tetra-, 1 parapareticus volt, míg 28 betegnél nem észleltünk paresist. Huszonhét beteget vegetatív, 38-at pedig minimálisan tudatos állapotban vettünk fel. A súlyos agysérült betegek felvételekor észlelt és a rehabilitáció során kezelt leggyakoribb szövődmények: ízületi contractura (47%), decubitus (35%), légúti (14%) és húgyúti (11%) infekciók, heterotop ossificatio (17%), alultápláltság (20%). A rehabilitáció során a szövődményes esetekben az önellátás terén azonos ápolási idő alatt rosszabb funkcionális eredményeket értünk el, és az ápolási idő is jelentős mértékben meghosszabbodott. Következtetések: A szövődmények kialakulásának megakadályozására irányuló tevékenységeket már a primer ellátóhelyen meg kell kezdeni. Az akut ellátás után a többszörös funkciókárosodott (motoros, kognitív, kommunikációs, pszichoszociális problémák) súlyos agysérült betegek rehabilitációját centrumokban érdemes végezni, ahol ilyen betegek ellátására specializálódott teamek dolgoznak. Optimális megoldás, ha a neurointenzív osztályokról vagy az akut osztályokról minél korábban és közvetlenül a rehabilitációs osztályokra kerülnek a betegek, így a másodlagos károsodások kialakulásának lehetősége jelentősen csökkenhet.