Azonos típusú betegségek esetén ugyanolyan műtéti eljárást alkalmazva, anatómiailag ideálisnak mondható per primam sebgyógyulást követően a késői funkcionális eredmények sokszor mégsem azonosak. Ennek hátterét kutatva 637 nyelőcső- és gyomorműtét összesített adatait és a műtétek alatt nyert szövetminták biokémiai, hisztológiai és elektronmikroszkópos feldolgozásával nyert eredményeit értékeltük. Az antirefluxműtétek utáni panaszok egyik lehetséges okaként a refluxos LES izomban hypertrophiára jellemző anyagcsere-változást és enteralis ganglionitist találtunk. A Z-vonal endoscopos klippelésével, majd ezt követően kontrasztanyagos nyelésröntgennel és substractiós képelemzéssel sikerült a rövid oesophagus jelenlétét preoperative igazolni. Megállapítottuk, hogy refluxbetegségben a nyitott műtétre az ezredforduló után is szükség lehet, elsősorban az anamnaesisben szereplő felhasi műtétek, sikertelen nyitott vagy laparoscopos rekonstrukciók, illetve szövődményes reflux eseteiben. A cardia adenocarcinomáiban a daganatot határoló ép szövet és a daganat proteolyticus enzimaktivitásainak - AMAN, CB és DPP I - hányadosa prognosztikus értékkel bír, segítségével a neoadjuváns kemo-radioterápia indikációja felállítható. Az "Akiyama-gyomorban" az operációt követően jelentkező panaszok jól korrelálnak a myoelektromos paraméterekkel és a gyomor contractilis aktivitásával. Az elektromechanikus adaptáció folyamata a műtét utáni tünetek fokozatos regressziójában nyilvánul meg. A gastro-jejuno-duodenalis interpositio (GJDI) egy olyan "second best" műtéti megoldás, mely mind a korai Barrett-carcinomák, mind a pepticus stricturák miatt végzett limitált oesophagus resectiókat követően a jejunalis vagy colon-interpositiók technikai nehézségei estén kerül előtérbe.