BEVEZETÉS - Az Egészségügyi Világszervezet az 1980-as években kezdte kidolgozni a közösségi rehabilitációs szolgáltatások feltételrendszerét, és szorgalmazta elterjesztését. CELKITUZESEK - Azt vizsgáltam, hogy eredményes, illetve hatékony rehabilitáció végezhető-e a járóbeteg-szakellátásban. Ha igen, milyen egészségi, illetve funkcionális állapotokban? Melyek ennek a legfontosobb szakmai feltételei? Milyenek a hazai feltételek és lehetőségek? MÓDSZER - Irodalomkutatást végeztem a 2001-2004-es évek orvosi adatbázisaiból. Az eredményeket kritikusan elemeztem, összevetettem a hazai rehabilitációs szolgáltatások statisztikai adataival. EREDMÉNYEK - A címszavak kellő szűkítése után 101 közleményt választottam ki. Közülük a célkitűzés szempontjából 27 bizonyult relevánsnak. Ezek a fogyatékosságok igen széles körét felölelik. A közlemények elsősorban a járóbeteg-ellátásban végzett rehabilitáció eredményességét igazolják, a hatékonyságot kevesebb közlemény támasztja alá. A vizsgálatok egy része a fekvőbeteg-ellátásban végzett rehabilitációnak a járóbeteg-ellátásban végzett folytatását elemezte. A rehabilitációnak a járóbetegellátásban is fontos feltétele a multidiszciplináris team elérhetősége. A hazai statisztikai adatok arra utalnak, hogy az orvosi rehabilitáció jelentéktelen része folyik járóbetegszakellátás keretében. KÖVETKEZTETÉSEK - A járóbeteg-szakellátásban is eredményesen végezhető a rehabilitáció. Feltételrendszere nem különbözik lényegesen a fekvőbeteg-ellátásban végzett munka feltételeitől. A hazai rehabilitációs szükségleteket elsősorban fekvőbeteg-ellátás formájában elégítik ki. Az ellátórendszer továbbfejlesztésének tervezése során ajánlott a külföldi tapasztalatok figyelembevétele.