BEVETÉS A transzplantációt követően kialakuló diabetes mellitus (PTDM) egyike a graft és betegek túlélését meghatározó tényezőknek. Jelen munkánkban vesetranszplantált (NTx) gyermekek szénhidrát anyagcsere státuszát mértük fel. METODIKA: Egy retrospektív és egy keresztmetszeti vizsgálat keretében 1990-2005. között vesetranszplantált gyermekekből 50 beteg adatait elemeztük a transzplantációt követően újonnan kialakuló szénhidrát anyagcserezavar (PTDM/IGT) szempontjából. A vizsgálat időpontjában nem PTDM-s gyermekek (45) közül 22-nél (11 lány/11 fiú) OGTT végeztünk. Elemeztük a PTDM/IGT előfordulását, az immunszuppresszív terápiát, NTx-k számát, cadaver/élődonor arányt, HCV meglétét, vérnyomást, lipidanyagcserét, BMI-t, vesefunkciós paramétereket, NTx óta eltelt időt. EREDMÉNYEK: A PTDM és IGT előfordulása 20% az összes NTx betegből (50). Hat gyermeknél alakult ki PTDM (12%). A 6 beteg közül 3 igényelt inzulinterápiát. A 22 OGTT-vel vizsgált betegből 4-nél diagnosztizáltunk IGT-t (8%). A 10 PTDM/ IGT betegből mind kapott tacrolimust (Tac) és folyamatos szteroid (prednisolon vagy methyl-prednisolon) terápiát. A szteroid dózisa 5,7 mg/nap (PTDM/ IGT) vs. 4,05 mg/nap (normál glükózháztartás) volt (p<0,05). A Tac szintje az OGTT idején magasabb volt a PTDM/ IGT csoportban. Többi vizsgált értékben szignifikáns különbséget nem találtunk. : A PTDM és NTx utáni IGT kialakulásában betegeinknél a legfontosabb kóroki tényezők a szteroid terápia és a magasabb Tac vérszintek. NTx gyermekekben, javasoljuk a rendszeres éhomi vércukor és OGTT vizsgálatot, valamint stabil graftfunkció esetén a szteroid és Tac csökkentését.