Hozott-e újat a 2-es típusú diabétesz kezelési lehetőségeiben az ADOPT-tanulmány? / Gerő László
Bibliogr.: p. 92-93. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2007. 5. évf. 2. sz., p. 87-93. : ill.
Szerző a közelmúltban publikált ADOPT (a Diabetes Outcome Progression Trial) tanulmány eredményeit ismerteti. A vizsgálatban három orális antidiabetikummal, a rosiglitazonnal, a metforminnal és a glibenclamiddal végzett monoterápia hosszú távú hatékonyságát hasonlították össze. A terápia sikertelenségét ("terápiás kudarc") az ismételten 10 mmol/l feletti éhomi vércukorszint kialakulása jelentette. Ötéves kezelés során a terápiás kudarc kialakulását a betegek 15%-án észlelték a rosiglitazon, 21%-án a metformin és 34%-án a glibenclamid kezelés mellett. Ez a metformin kezeléshez képest 32%-os, a glibenclamid terápiához képest pedig 63%-os relatív kockázatcsökkenést jelent a rosiglitazon monoterápia alkalmazása mellett (p<0,001 mind a metformin, mind a glibenclamid kezeléssel szemben). A rosiglitazon adása mellett gyakrabban észlelték a testsúly növekedését és a szívelégtelenség kialakulását. Másrészt, a rosiglitazon kezelés mellett kevesebb volt a gasztrointesztinális mellékhatás, mint a metformin, és ritkább volt a hypoglykaemia, mint a glibenclamid kezelés mellett. Az eredmények szerint a rosiglitazon kezelés hosszabb távra biztosította a bétasejt-funkciót és a kellő anyagcsere-egyensúlyt, mint a másik két gyógyszer. Így, az olyan esetekben, amikor metformin-intolerancia áll fenn, vagy a gyógyszer adása kontraindikált, a rosiglitazon előnyösebb elsővonalbeli választást jelent, mint a szulfonilureák.