Mozgásanalízissel a járás alapvető jellemzői mellett az alsó végtag propriocepcióját leíró paraméterek is meghatározhatók. A szerzők célja olyan dinamikus vizsgálómódszer kidolgozása, amellyel az alsó végtagi propriocepció jól detektálható, a mérés reprodukálható. A kutatás második célja annak elemzése, hogy a különböző invazivitással (minimál invazív és hagyományos műtéti feltárás), illetve műtéti technikával (anterolateralis, direkt lateralis és hátsó feltárás) elvégzett csípőízületi endoprotézis beültetés hogyan befolyásolja a csípőízületi propriocepciót a műtétet követő második, hatodik, valamint a tizenkettedik héten a preoperatív állapothoz képest. A vizsgált 49 beteget műtéti technikájuk alapján négy csoportba osztottuk. A ZEBRIS ultrahang-alapú mozgáselemző rendszerrel mozgó és stabil vizsgálólapon történő helyben járás során mértük a különböző biomechanikai jellemzőket. Kimutattuk, hogy a tokmegtartó műtéti technika esetén a paraméterek sokkal kedvezőbbek (kivétel a hátsó feltárás, amikor a medence rotációja áll fenn), mint a hagyományos műtéti technika alkalmazásakor, de ez a betegek számára szubjektív észlelhető életminőségbeli változást a vizsgált időszakban nem okoz. Minden esetben a mozgó vizsgálólapon végzett mozgások jellemzői elmaradnak a stabil vizsgálólapon mért értékektől, de a különbség az idő múlásával csökken. Az adatok a műtétet megelőzően a csökkent koordinációs képességre utalnak, míg az endoprotézis beültetés után a fejlődő (és fejleszthető) neuromuscularis védelemre, és a fejlődő koordinációs képességre.