BEVEZETÉS A gyulladás fontos szerepet játszik a cardiovascularis betegségek kialakulásában. A gyulladás intenzitása számos tényezőtől függ. Ezek közé tartozik az egyéb krónikus betegségek, így a diabetes (DM) és a krónikus veseelégtelenség (ESRD) jelenléte, melyek önmagukban proinflammatoricus hatásúak. Arra vonatkozóan azonban, hogy a DM és az ESRD együttes jelenléte pontosan hogyan függ össze a gyulladással, illetve ekkor a gyulladást befolyásoló egyéb tényezők (pl. az obesitas) hatása hogyan változik, kevesebb az adat. CÉLKITŰZÉS Annak a vizsgálata volt, hogy a gyulladásos folyamatokatjelző hsCRP, IL-6 és IL-10 citokinek szintje milyen tényezőkkel áll kapcsolatban DM-es és non-DM-es ESRD betegeknél. MÓDSZER Munkánk során 28 DM-s és 40 non-DM-es ESRD betegnél meghatároztuk a hsCRP, IL-6 és IL-10 szintet és többszörös lineáris regresszióval elemeztük összefüggésüket az alábbi paraméterekkel: testtömeg index (BMI), testtömeg zsír%, anaemia, a cardiovascularis markerként használt fibrinogén és a tápláltsági fokot jelző prealbumin. EREDMÉNYEK DM-ESRD betegeknél a non-DM-es csoporthoz képest szinte valamennyi vizsgált paraméter eltért (nagyobb volt a BMI, kifejezettebb volt a gyulladás). DM-es veseelégtelen betegeknél hsCRP szint összefüggött a BMI-vel (p = 0,043); az IL-6 és IL-10 pedig a szérum fibrinogén- (p = 0,007, illetve p = 0,002) és prealbuminszintekkel (p = 0,026, illetve p = 0,007). Non-DM-es ESRD betegeknél a hsCRP, IL-6 és IL-10 egyik paraméterrel sem állt kapcsolatban. Eredményeink felvetik annak a lehetőségét, hogy DM-ESRD esetén a gyulladás intenzitását más tényezők befolyásolják, mint non-DM-ESRD-ben szenvedő betegeknél. Bár a DM-es betegek BMI-értéke lényegesen nagyobb volt a non-DM-es betegekhez képest, adataink felvetik, hogy a tápláltsági állapot, az elhízottság és a fibrinogén eltérő mértékben hathatnak a cardiovascularis betegségek kockázatára végállapotú veseelégtelenségben cukorbetegség egyidejű fennállása esetén.