Célok: Adott ellátási szituációkban képet alkotni a megkérdezett ápolók helyzetéről, mentálhigiénés állapotáról, a kiégési szindróma fokáról és mértékéről. Vizsgálati módszer: Önkitöltős, anonim kérdőív, amely rákérdezett a szociodemográfiai adatokra, felhasznált három standardizált kérdőívet, amely a kiégés mértékét, az ápolói munka során elő forduló stressz-szituációkat, valamint a fizikai és pszichés kimerültséget mérte. Eredmények: A kérdőíves felmérés kapcsán 481 kérdőív került kiértékelésre, melyben elemzésre kerültek a segítő kapcsolatok sajátos körülményei. Az ápolói stresszskála 7 alskáláját értékeltük, melyek különböző szituációkban mérik az ápolói stressz-terheltséget. A legmagasabb stressz kategóriába a halál-haldoklás ténye érinti meg az ápolókat, ezt követi a fizikai munkaterhelés mértéke, majd a személyzeti támogatás hiánya. A vizsgálat során közölt átlag jövedelmek a családok nem megfelelő anyagi helyzetére is felhívja a figyelmet. Következtetések: A vizsgált mintában a szociodemográfiai faktorok nem befolyásolják a kiégés kialakulását. Meghatározó tényező a betegek súlyossági foka, és az ápolók által elszenvedett állandó stressz mértéke.