Az aneszteziológiában a számítástechnika fejlődése új alvásmélység mérő neuromonitorok kifejlesztését tette lehetővé. Az általunk végzett prospektív vizsgálatban arra kerestük a választ, hogy az alvásmélység mérő neuromonitor használata szignifikánsan befolyásolja-e az anesztézia vezetését az altatószer felhasználás és az anesztézia minősége szempontjából, amennyiben a minőség meghatározójaként az alvás mélységét tekintjük. 15 egymást követő beteg alvásmélységét észleltük az akusztikusan kiváltott potenciál (AEP) elemzés alapján működő AEP monitor/2 segítségével, mérsékelt hipotermiában, cardiopulmonalis bypass (CPB) mellett végzett szívműtétek során. Elemeztük a propofol adagolás változását és az alvás mélységét mutató index (AAI) alakulását a műtét különböző fázisaiban: a teljes műtéti idő, a hipotermia és a melegítés ideje alatt. Kontroll csoportként 15 egymást követő betegnél mértük ugyanazokat a paramétereket az anesztéziát végző orvos által nem látható AEP monitor/2 használata mellett. A monitorozott csoportban a betegek jelentősen kevesebb propofolt kaptak a hipotermia ideje alatt, mint a kontroll csoportban (p<0,001), és mint a melegítés ideje alatt (p<0,001). A teljes műtéti idő alatt a monitorozott betegcsoportban határérték szignifikancia mellett több index értéket regisztráltunk a sebészi anesztéziához ajánlott index zónában, mint a kontroll csoportban (p=0,05). A monitorozott csoportban szignifikánsan a legtöbb index értéket az ajánlott index zónában észleltük. A kontroll csoportban lényegesen több volt a javasoltnál kisebb AAI érték, mint a monitorozott csoportban (p=0,01). Mind a hipotermia, mind a melegítés ideje alatt azonban a monitorozott csoportban szignifikánsan több volt az optimálisnál magasabb index érték, mint a kontroll csoportban (p=0,008, p=0,04). Műtét alatti ébrenlét nem fordult elő. Hipotermiában csökken, de melegítés során a propofol igény jelentősen nő.