Vesekárosodás esetén jellemző módon megnő az intraglomerularis nyomás, és ezzel párhuzamosan az endothetium károsodása is megjelenik. A vesebetegségben megjelenő hypertonia és a hypertoniában megjelenő vesebetegség esetén egyaránt alapvető fontosságú a nem gyógyszeres kezelés. Az angiotenzinreceptor-blokkolók antihypertensiv hatásukon túl csökkentik a nátrium- és vízvisszaszívódást, az endotelinfelszabadulást és számos sejtnövekedési faktor termelődését is mérséklik. A nagy nemzetközi vizsgálatokban "A" evidenciával bizonyították, hogy 2-es típusú diabetes mellitusban és számos glomerularis vesebetegségben alkalmazásuk késlelteti a nephropathia kialakulását. Vesebetegségben alkalmazva az igen nagyszámú vizsgálat egyértelmű összefüggést igazolt a dyslipidaemia, a proteinuria és a csökkent GFR értékek között. Statinok alkalmazása a cardiovascularis kockázatot egyértelműen bizonyítottan csökkenti. A nagy nemzetközi vizsgálatok különösen nagyobb mértékű proteinuria esetén, társuló coronariabetegségben igazolták a statinok kedvező renoprotektív hatását. Mind az ARB-k, mind a statinok alkalmazása vesebetegségben mind elméletileg, mind a klinikai vizsgálatok alapján megalapozott.