Tanulmányunk célja a tüdőtumorok mindennapi rutinban használt 3D-alapú besugárzásakor a daganatmozgásból adódó kontúrozási bizonytalanságok vizsgálata volt maximális kilégzési valamint maximális belégzési körülmények mellett. Vizsgálatunkban 10 szövettanilag igazolt, sugárkezelésben részesülő tüdőtumoros beteg vett részt. A normális légzésben végzett CT-képekre történt fúziót követően a daganat a normális légzési, a maximális belégzési valamint a maximális kilégzési helyzetben kontúrozásra került. Ezt követően a normális légzési GTV (gross tumor volume) körül 0,5-1,5-2,5 cm-es margóval tervezési térfogatokat készítettünk (PTV1, PTV2, PTV3). A GTV térfogatokat regisztráltuk a különböző légzési fázisokban. A legkisebb eltérés a normális légzési fázisban regisztrált térfogathoz képest 1,5%, a legnagyobb 35,6%-os volt. A GTV-k lefedettségének vizsgálatára a coverage indexet (CI) alkalmaztuk. A centrálisan elhelyezkedő daganatok esetén a 0,5 cm-es margó alkalmazása mellett elérhető volt a maximális CI. A perifériás tumorok esetén az 1,5 cm-es margó egy eset kivételével jó lefedettséget biztosított mindkét szélsőséges esetben (CI: 0,85-1,00). A legkiugróbb esetben csupán a 2,5 cm-es margó alkalmazása tette lehetővé a korrekt GTV lefedettséget (CI: 0,92-1,00). Vizsgálatunk eredményei ''szélsőséges'' légzési körülmények között több lehetséges problémára rávilágítottak. A napi rutinban a 3D besugárzástervezéshez használt CT-felvétel nem feltétlenül reprezentálja a tényleges tumorközéppozíciót, még centrális lokalizáció esetén is 0,5 cm-es biztonsági margóval kell számolni a légzési mozgásokból adódó bizonytalanság kiküszöbölésére. Figyelemfelkeltő tényező a különböző fázisokban leírt térfogateltérés is.