A világ fejlett országaiban a stroke a mortalitási és morbiditási statisztikák előkelő helyén áll; gazdasági terhe is az egyik legnagyobb az összes betegség között. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk állapítani, hogy milyen területen kell erősítenünk a magasabb színvonalú ellátás érdekében mindig tisztában kell lennünk a jelenlegi helyzettel. Írásunkban a stroke utáni állapotban lévő betegek ellátása során alkalmazandó - evidenciával bíró - kezelési lehetőségeket vesszük számba, majd a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének két korábbi epidemiológiai vizsgálata alapján, valamint egy 200 fős, stroke-on átesett betegpopuláció terápiájának vizsgálata alapján kívánunk rámutatni a stroke-betegek ellátásában, gyógyszeres kezelésében bekövetkező változásokra, illetve az ajánlások és a mindennapi gyakorlat között mutatkozó ellentétekre. A két epidemiológiai vizsgálat között eltelt három év alatt a stroke-betegek ellátása során lényegesen nagyobb szerepet kaptak az ACE-gátlók, valamennyi gyógyszercsoportban látványosan korszerűsödött a terápia, nőtt a kombinációs ráta (2,08-ról 2,46-ra), hatékonyabb, effektívebb lett az antihipertenzív kezelés. Szignifikáns mértékben nőtt a thrombocitaaggregáció-gátlásban részesülők aránya (73,1% vs. 78,1%) és csaknem megduplázódott a lipidstátuszra ható szereket kapók aránya (23,0% vs. 42,4%), de megállapítható az is, hogy még messze nem érjük el a másodlagos megelőzés szempontjából fontos, kívánatos mértéket. Ennek ellenére, a kedvező irányú változásokkal párhuzamosan csökkent a stroke utáni fekvőbetegek száma (6,1% vs. 3,7%) és nőtt a munkaképesek aránya (7,4 % vs. 8,0%).