A szupportív pszichoterápia olyan terápiás módszer, amely nem rendelkezik önálló fejlődés-, pszichopatológiai vagy terápiaelmélettel, gyakorlati értéke azonban jelentős. A módszert a szerző pszichodinamikus nézőpontjából vizsgálja, de kitér arra is, hogy a szupportív terápiának nem ez az egyetlen lehetséges felfogási módja. A módszer alapját a szupportív faktor képezi, amely a pszichoanalízis kezdete óta része mindenfajta pszichoterápiás kapcsolatnak. A módszer fejlődése akkor gyorsult fel, amikor önálló terápiás eljárásként kezdte meghatározni önmagát. A meghatározás a pszichoanalízistől való eltérések megfogalmazására alapoz. A tanulmány megemlíti kialakulásának hátterét, majd rátér a módszer speciális jellegzetességeinek ismertetésére, vázolja a terápiás helyzet sajátosságait, leírja a módszer definícióját, elérni kívánt céljait, majd a pszichoterápiás stratégia és taktika elveit. Bemutatja azokat a legfontosabb technikai eszközöket, amelyeknek segítségével a célt elérni igyekszik. Végül ismertet egy szupportív terápiás eljárást, amelyet a súlyosabb személyiségzavarok bizonyos tünetegyütteseinek kezelésére javasolnak. A szupportív pszichoterápia elsődlegesen használt módszer lehet azon terapeuták számára, akik objektív vagy szubjektív okok miatt nem választják a feltáró módszereket.