Az elmúlt másfél évben a szívelégtelenség kezeléséről újabb irányelvek születtek.  Annak elérése, hogy ezek minél szélesebb körben érvényesüljenek kezelési gyakorlatunkban kiemelkedő jelentőségű feladat. Az új irányelvekben nagyobb hangsúly került a szívelégtelenség megelőzésére, a rizikót jelentő kórképek korai és agresszív kezelésének jelentőségére. A neurohormonális antagonisták közül megmaradt az ACE-gátlók és a béta-receptor blokkolók kiemelt jelentősége, a hyperkalemia veszélyét elkerülő óvatossági rendszabályok betartása mellett erősödött az aldoszteron antagonisták és az angiotenzin-receptor blokkolók pozíciója. Támogató adatok jelentek meg a dihydralazin+nitrát kezelés együttes alkalmazásának hasznos voltáról a neurohormonalis antagonisták alkalmazása ellenére is panaszokkal járó szívelégtelenségben. Bebizonyosodott, hogy az eszközös kezelések közül a reszinkronizációs pacemaker kezelés nemcsak a tüneteket, hanem a betegek halálozását is nagyfokban csökkenti. Panaszokat okozó jelentős bal kamra szisztolés dysfunctio esetén primer prevencióként javasolt eljárás lett az implantálható cardioverter defibrillátor kezelés. Bebizonyosodott, hogy az előbbi terápiás eljárások előnyeit csak a betegek folyamatos gondozását biztosító betegségkezelési programok, úgynevezett szívelégtelenség ambulanciák szervezése révén lehet maximálisan kihasználni.