A Gilbert-szindróma világszerte elterjedt enyhe fokú anyagcsere-anomália. Az általános populációban minden huszadik ember érintett. A Magyar Honvédség munkaköri alkalmasságot vizsgáló intézetében a 2006. év első három hónapjában 1307 személyt vizsgáltunk meg a célirányosan működtetett szakorvosi munkahelyeken. A laboratóriumi eredmények értékelésekor feltűnő volt a szérum-összbilirubin szintjének gyakori emelkedése, amelyet összesen 117 esetben észleltünk. A folyamatosan eddig elvégzett kontrollvizsgálataink megerősítették, hogy ezekből 57 alkalommal az indirekt, konjugálatlan bilirubin szaporodott fel. Májbetegség vagy fokozott haemolysissel járó kórkép gyanúja célzott vizsgálatokkal sem merült fel. Így a kóros lelet, egyéb más diagnosztikus jel hiányában, a Gilbert-szindróma megállapításához vezetett. A Gilbert-szindróma megítélése a fizikai terhelhetőség kérdésében sem egységes. Ezért intézetünk fizikai alkalmasságot vizsgáló osztályán 57 Gilbert-szindrómás "betegünk" egzakt módon mért és dokumentált terhelési adatait összehasonlítottuk 57 egészséges, azonos nemű és korú személyével. A teljesítményben különbséget nem találtunk. Ezek és az erre vonatkozó eddigi tapasztalatok alapján a munkaköri korlátozás kérdése revízióra szorul. Adataink egy reprezentatív csoportra vonatkoznak. Reményeink szerint a diagnosztikai megfontolásokban és az anyagcsere-anomália jelentőségének általános megítélésében mégis segíthetnek.