A depressziós betegek markánsan fokozott cardiovascularis morbiditása és mortalitása régóta ismert. Ennek oka - elsősorban - abban rejlik, hogy major vagy minor depresszióban az ischaemiás szívbetegségtöbb rizikófaktora (hypertonia, diabetes mellitus, dohányzás stb.) halmozottan, illetve gyakrabban fordul elő. Major depressziós epizód alatt fokozott a thrombosiskészség, romlik az endothelfunkció és kifejezetten emelkedett sympatoadrenalis aktivitás is igazolható. Nagyon valószínű, hogy ezen utóbbi eltérések magyarázzák, hogy a hosszú távú követéses vizsgálatokban a depressziós betegek kb. kétszeres cardiovascularis mortalitása akkor is kimutatható, ha az egyéb rizikófaktorokat (vérnyomás, dohányzás, szérumkoleszterin, testtömeg-index stb.) korrigálják. A depresszió tehát a cardiovascularis és cerebrovascularis betegségek független rizikófaktorának tekinthető, de az összefüggés fordítva is igaz: mivel a cardiovascularis/cerebrovascularis betegségek (hypertonia, ischaemiás szívbetegség, stroke) a depresszió rizikófaktorainak tekinthetők. Az ún. vascularis depresszió nemrégfelvetett kérdésköre még további vizsgálatokat igényel. Újabb, de még megerősítésre váró eredmények szerint a depresszió hatékony akut és hosszú távú kezelése nemcsak a szuicid, hanem a cardiovas cularis és cerebrovascularis morbiditást és mortalitást is lényegesen csökkenti.