A bronchialis hiperreaktivitás (BHR) az asztma egyik legfontosabb ismérve. Mérésének kulcsszerepe van mind a diagnózisban, mind pedig a betegség monitorizálásában a klinikai gyakorlatban és a kutatásban egyaránt. A BHR bronchialis provokációs tesztekkel (BPT) vizsgálható. Jelenleg a provokációs teszt alatt a nem specifikus légúti provokációs teszteket értjük, mert a korábban antigének inhalációjával végzett specifikus provokációs tesztek háttérbe szorultak. A nem specifikus BHR-t annak mechanizmusa és klinikai alkalmazhatósága alapján direkt és indirekt stimulussal kiváltott csoportra oszthatjuk fel. A nem specifikus provokációs tesztek közül a direkt provokációs teszt a légúti szűkületet direkt módon, a bronchialis simaizmon lévő saját receptorára hatva hozza létre. Indirekt provokációs teszt esetében a provokatív ágens nem közvetlenül hat a simaizomzatra, hanem különböző sejtekre, mediátorokra és receptorokra való hatás révén alakul ki a légúti obstrukció. Mivel ezeknek szoros kapcsolata van a gyulladással, ezért az indirekt provokáció specifikusabb eszköze az asztma diagnózisának, a terápiás hatékonyság megítélésének. Bár az asztmásokra igaz, hogy hörgőrendszerük hiperreaktív, a bronchialis hiperreaktivitás nem egyenlő az asztmával. A bronchialis hiperreaktivitás mind cisztás fibrózisban, mind rhinitis allergicában előfordul, de 7-33%-ban tünetmentes gyermekeknél is megfigyelhető. Az előzőek miatt általánosságban elmondható, hogy az indirekt stimulus specifikusabb, de kevésbé szenzitív teszt az asztma igazolására, míg a direkt stimulus szenzitívebb, de kevésbé specifikus. Az elvégzendő tesztet aszerint választjuk meg, hogy milyen kérdésre keresünk választ. A direkt stimulusra kapott negatív válasz kizárja az asztmát, de a pozitivitása nem igazolja azt egyértelműen. Ezzel szemben az indirekt stimulusra adott pozitív válasz inkább igazolja az asztmát, mint ahogy annak negativitása kizárná azt. A bronchialis provokációs teszt elvégzése akkor nem szükséges az asztma diagnózisához, ha bronchodilatator inhalációja után pozitív volt a reverzibilitási teszt, vagy más módon igazolódott a légúti hiperrektivitás. Ezért a légúti hiperreaktivitás vizsgálata különböző tesztekkel a légúti betegségek diagnosztikájában életkartól függetlenül meghatározó jelentőségű. Míg a felnőttek és a nagyobb gyermekek számára standardizált protokollok állnak rendelkezésre, az óvodás és kisdedkorcsoport, de különösen a csecsemők számára ezek kidolgozásra várnak, illetve még kutatott területek.