A szerzők Sir William Osler (1849-1919) munkásságát és terápiás klinikai gyakorlatát tekintik át és elemzik. Megállapítják, hogy Osler terápiás elvei és gyakorlata példamutató a ma orvosa számára: a beteg individuum, és e szerint kell kezelni. Az "evidence based medicine" eredményei nem alkalmazhatók kaptafaszerűen minden esetben és minden egyénre. Az orvos személyes gyógyító ereje, de egészséges szkepticizmusa vagyis realizmusa is rendkívül fontos a klinikai gyakorlatban.