A szívizominfarktust elszenvedett betegek életesélyeik nagymértékű javulását várhatják a másodlagos prevenció elveinek betartásától. Ma már nem vonható kétségbe az ACE-gátlók, a bétareceptor-blokkolók, az aszpirin és a statinok túlélést javító hatása. Az orvosok ismerik és elvileg el is fogadják az evidence based medicine bizonyítékait, amelyek a jelzett gyógyszerek alkalmazása mellett szólnak. A nemzetközi és hazai vizsgálatok mégis azt mutatják, hogy a gyakorlati alkalmazás elterjesztésében még bőséges tartalékok vannak. A szerzők vizsgálatukban kardiológiai profilú belgyógyászati osztályukon akut miokardiális infarktus miatt kezelt betegeikkel kapcsolatban mérték fel, hogy a kórházból való elbocsátáskor és 6 hónap múlva milyen terápiában részesülnek. 1999-től kezdődően közel kétéves vizsgálati időszak egymást követő 200 miokardiális infarktus miatt kezelt betege (115 férfi és 85 nő) közül kórházi távozáskor 175 (87%) kapott ACE-gátlót, 121 (60%) béta-blokkolót, 180 (90%) aszpirint és statint 102 (51%). Hat hónap múlva a kardiológiai szakrendelésen kontrollvizsgálaton megjelentek közül ACE-inhibitort 85%, bétareceptor-blokkolót 88%, vérlemezke- aggregáció-gátló szert 77%, statint pedig 47% szedett. Ezen eredmények ismeretében megvizsgálták a 2002-es évben a troponin-T-emelkedéssel kísért akut koronária szindrómás betegeiket is. A béta-blokkoló alkalmazása 89%-ra, a trombocitaaggregáció-gátlók alkalmazása 95%-ra, a lipidcsökkentő kezelésben részesülő betegek száma 57%-ra nőtt. Bár ezek az eredmények hazai és külföldi adatokkal összevethetők, elengedhetetlen a szekunder prevenciós gyógyszerelési javaslat rendszeres ellenőrzése és további javítása.