Bevezetés: A lokális kiterjedésű prostatarák legelterjedtebb kezelése a retropubicus radikális prostatectomia. Célkitűzés: A szerzők száz eset részletes feldolgozása alapján mutatják be eredményeiket és hasonlítják össze a nemzetközi eredményekkel. Módszer: A szerzők lokális kiterjedésű, száz radikálisan operált prostatarákos beteg adatait analizálják. A műtéti indikációt a rectalis digitális vizsgálat, szérum-PSA-koncentráció, valamint az ultrahanggal irányított, rectalisan végzett prostatabiopszia eredményei képezték. Az átlagos preoperatív PSA-szint 13,6 ng/ml, az átlagéletkor 61,6 év volt. Elemzik a korai és késői szövődményeket. A betegeket rendszeresen követik; a vizsgálatok során ellenőrzik a PSA-szintet, dokumentálják a continentiát, potenciát. Eredmények: A műtéti idő, a vérvesztés, a transzfúzió mennyisége az 1998 és 2005 között végzett műtétek során lineárisan csökkent. A leghosszabb megfigyelési idő 70, a legrövidebb 5 hónap volt. Egy beteg sem halt meg a műtét alatt vagy 30 napon belül, egyet vesztettek el 18 hónappal a műtét után a betegség progressziója miatt. A késői komplikációk közül anastomosis-szűkületet 22%-ban észleltek, melyet urethrotomiával oldottak meg. A betegek 86%-a teljesen continens, a maradéknak is többnyire I. fokú (napi 1 betét) incontinentiája van. A betegek mindössze 18%-ának van gyógyszer vagy egyéb segédeszköz nélküli potenciája. Következtetések: Az eredmények a nemzetközi adatokkal összehasonlíthatók és azoknak megfelelnek. Ezért ajánlatos lenne a prostatadaganatok korai felismerése és azok radikális műtéti kezelése.