A modern társadalmakban tapasztalt átlagos koleszterinszint magasabb, mint ami "fiziológiásnak" tekinthető, és fokozatos biológiai gradiens mutatkozik a koleszterinszint és a cardiovascularis események kockázata között. Lipid intervenciós vizsgálatokban ezen gradiens mentén a kockázat csökkenthető, és az eddigi adatok a "minél kisebb, annál jobb elvét látszanak alátámasztani. A normális koleszterinszintek megközelítéséhez, és ezzel az atherosclerosis progressziójának megállításához az LDL-koleszterin-szint átlagosan minimum 50%-os csökkentésére van szükség, ami a terápia alapját képező sztatinok kezdő dózisaival nem valósítható meg. A mindennapi gyakorlatban nagy a lemaradás a célértékeket elérő betegek arányában, amihez minden bizonnyal az extrém sztatin dózisoknál tapasztalható mellékhatások gyakoriságának növekedése is hozzájárul. A kis dózisú sztatin és egy alapvetően eltérő hatásmechanizmusú nem a koleszterinszintézisre ható gyógyszer (pl. ezetimib) kombinációjával valószínűleg elkerülhető a dózisfüggő mellékhatások kockázatának növekedése. A lipidszint csökkentő kombinációk cardiovascularis kockázatot csökkentő hatását és biztonságosságát a sztatinokéval közvetlenül összehasonlító nagyszabású klinikai vizsgálatok jelenleg folyamatban vannak.