Az 1964 óta önálló entitásként ismert arthritis psoriatica előfordulása a psoriásisos betegek mintegy 30%-ában fordul elő. Megjelenése genetikai és környezeti tényezők függvénye. Az esetek felében előzi csak meg a psoriasis az ízületi tüneteket, másik felében egyidejűleg, illetve csak később jelentkezik. A típusos klinikai képre az elsősorban alsóvégtagi ízületek gyulladása, az aszimmetricitás, a kolbászujj megjelenése, az enthesitises panaszok a jellemzőek. Mivel progresszív, destruktív ízületi gyulladásról van szó, a betegeket a szokásos nemszteroid gyulladás csökkentőkön túl, ún. betegségmódosító gyógyszerekkel is kezelni kell, az ízületi destrukció gátlása céljából. A leghatékonyabb kezelés a metothrexát heti 1-szeri adagolása, a kontinuálisan adagolt szulfaszalazin és az újabban megjelent leflunomid volt ezideig. Változást hoznak a betegség kezelésében a rövid ideje hazánkba is megérkezett biológiai terápiák, amiknek hatékonysága messze meghaladja az eddig forgalomban levő szerekét. Jelenleg a TNF-a-gátló kezelés került engedélyezésre. Igen magas ára, illetve súlyos mellékhatásai miatt csak az Arthritis Centrumok szakorvosai nyújthatnak be kérelmet a Reumatológus Szakmai Kollégium irányelvei alapján, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz a gyógyszer egyedi méltányosság alapján történő finanszírozására.