A tények erős érvek, melyek mellett elmenni nem lehet. A vérnyomáscsökkentő szerek sajátos pleiotrop hatásait akkor is figyelembe kell vennünk, ha egy részüket mégis képesek vagyunk a vérnyomáscsökkentéssel megmagyarázni. Ez nem jelenti a hagyományos szerek lebecsülését, csak újraértékelésre kényszerít bennünket. Az egyik kiemelt jelentőségű bizonyíték a metabolikus szindróma, illetve a 2 típusú diabetes kóros folyamatainak befolyásolása, illetve, hogy egyes szerek (pl. telmisartan) kifejezett hatást gyakorol a PPAR rendszerre. A másik oldalról nézve ma már tudjuk, hogy metabolikus szindróma kialakulásában döntő szerepe van a fokozott szimptikus aktivitásnak, csak helyesen kell választanunk megfelelő típusú bétablokkolót. A cardiovascularis események megelőzése és a halálozás kivédése csak akkor lehet eredményes, ha a megelőzést több oldalról közelítjük meg. A polipill kezelés jövőbeni meghatározása és sikere még tisztázásra és további vizsgálatokra szorul.