A rheumatoid arthritis a populáció kb. 0,5-1%-át érintő krónikus ízületi betegség, melynek lényege autoimmun mechanizmusok által beindított és fenntartott destruktív ízületi gyulladás, szimmetrikus, több ízületet érintő synovitis, amely végeredményben ízületi deformitások kialakulásához, és gyakran rokkantsághoz vezet. A kórkép diagnosztizálása az American College of Rheumatology diagnosztikai kritériumai alapján történik, amelyben laboratóriumi tünetként a rheumatoid faktor jelenléte szerepel. A betegek szervezetében azonban különféle egyéb autoantitestek is jelen lehetnek. Ezek közül különösen nagy jelentőségűek az utóbbi években felismert, citrullinált epitopokat tartalmazó antigének ellen termelődő ellenanyagok, amelyek a rheumatoid faktornál magasabb diagnosztikai szenzitivitásuk és kiemelkedően magas diagnosztikai specificitásuk miatt igen nagy segítséget nyújtanak a differenciáldiagnosztikában. Szerzők összefoglalójának célja számba venni a rheumatoid arthritis diagnosztikájában szóba jövő laboratóriumi teszteket, és áttekinteni az utóbbi években ezen a területen bekövetkezett igen nagymértékű fejlődést. Emellett diagnosztikai ajánlás kidolgozásával szeretnék a gyakorló reumatológusok és laboratóriumi szakemberek munkáját segíteni.