A tartós alvadásátló kezelés (TAK) számos betegség prognózisát jelentősen javította, ezért ma a terápiás fegyvertárunk nélkülözhetetlen eszköze. Alkalmazását azonban különböző bizonytalansági tényezők zavarják. Az optimális alvadásgátlás mértéke csak közelíthető a számos befolyásoló tényező miatt. Thromboemboliák és vérzések többnyire akkor lépnek fel, amikor az antikoaguláció mértéke eltér a kívánt terápiás tartománytól. A terápia minőségét azonban csak részben javíthatjuk a kontrollok gyakoribbá tételével, ez függ az indikációtól és a betegek személyiségétől is. A heparinkészítményeket csak ritkán adjuk TAK céljára a kényszerű injekciózás miatt. A könnyebben alkalmazható LMW-heparinok hatását több bizonytalansági tényező zavarja. Az idiopathiás mélyvénathrombosis esetében tanácsos a TAK-ot 6 hónapnál tovább folytatni a recidívák és a postthromboticus szindróma megelőzése céljából, függetlenül attól, hogy kimutatható-e genetikai hajlam. Több klinikai megfigyelés arra utal, hogy a TAK gátolhatja a malignus daganatok propagációját, és ennek a lehetőségét kísérletes adatok is alátámasztják. Elsősorban az LMW-heparinoktól láttak ilyen kedvező hatást. A vénás thrombosis thrombolyticus kezelésének perspektíváját is megváltoztathatja a prolongált TAK, javítva annak késői eredményességét. Egy egyszerűen és biztonságosan alkalmazható új alvadásgátló a TAK további térnyerését eredményezheti.