A hepatitis C vírus az egész világon elterjedt, a fertőzött betegek száma közel 200 millió. A vírus által okozott akut fertőzés után az esetek 80%-ában krónikus hepatitis alakul ki, ami cirrhosishoz és májrákhoz vezethet. Az infekció gyakran társul extrahepatikus tünetekkel és betegségekkel. E betegségeknek a vírussal való kapcsolata az esetek egy részében nagyon valószínű, egy másik részében kisebb mértékben bizonyított, és egy harmadik csoportba sorolhatók azok a betegségek, amelyeknek a vírussal való társulását leírták, de az oki kapcsolat kérdéses. A vírussal szoros kapcsolatban álló manifesztációk közül leggyakoribb a kevert típusú cryoglobulinaemia, amely kután vasculitis, purpura, arthralgia, myalgia, neuropathia, membranoproliferatív glomerulonephritis formájában jelentkezhet. Periarteritis nodosa, léplymphoma villosus lymphocytákkal, krónikus fáradtság, porphyria cutanea tarda, sicca-szindróma és különböző autoantitestek megjelenése is szoros kapcsolatot mutat a hepatitis C infekcióval. Az oki kapcsolat egyik bizonyítéka, hogy a sikeres antivirális kezelést az esetek jelentős részében ezeknek az extrahepatikus manifesztációknak a megszűnése követi. Közepes valószínűséggel asszociált extrahepatikus manifesztációk a B-sejtes nem-Hodgkin-lymphoma, autoimmun thrombocytopenia és más cytopeniák, a bőrviszketés és a II. típusú cukorbetegség. A vírusinfekcióval előforduló, de kérdéses oki kapcsolatú betegség az autoimmun thyreoiditis, a lichen planus, a pulmonális fibrosis, a Mooren-féle corneafekély, az erythema nodosum és a krónikus polyradiculitis. A szerző a kérdés irodalmát összefoglalva, felhívja a figyelmet arra, hogy sokszor az extrahepatikus manifesztáció hamarabb kerül felismerésre, mint a háttérben lévő vírusinfekció, és hogy a pegilált interferon + ribavirin kombinált kezeléssel az esetek jelentős részében gyógyulást vagy javulást lehet elérni. Utal a hazai szerzők munkáira, közöttük a saját, gyógyult esetüket ismertető közleményre.