A krónikus myeloid leukaemia patogenezisében központi szerepet játszik a t(9;22) átrendeződés, melynek eredményeképpen kóros tirozinkináz aktivitású fúziós fehérje keletkezik. E fehérje szelektív gátlása imatinib meziláttal hatékony terápiás lehetőség, a betegek többségében hematológiai és citogenetikai választ vált ki. A betegség nyomon követésének fő feladata a terápia hatékonyságának meghatározása; azoknak a betegeknek a kiemelése, akik várható túlélése javítható a terápia változtatásával. A krónikus myeloid leukaemia genetikai monitorozására három módszer terjedt el a gyakorlatban. A kariotipizálás segítségével a csontvelői osztódó sejtek vizsgálhatók. Fluoreszcens in situ hibridizációval a mintában lévő valamennyi sejt citogenetikai vizsgálata elvégezhető. A valós idejű kvantitatív polimeráz láncreakció segítségével a citogenetikai vizsgálatok érzékenységét messze meghaladó tartományban is vizsgálható a residualis leukaemia. A fenti módszerekkel nyert eredmények értelmezéséhez szükséges a módszerek jellemzőinek, előnyeinek és hátrányainak ismerete. Jelen tanulmány a fenti három módszer legfontosabb jellemzőit mutatja be irodalmi, illetve a szerzők által észlelt 197 beteg összesen 1165 vizsgálati anyagából nyert adatok alapján.