Az 1819 óta, főként toxikus hatásáról ismert hidrogén-peroxid szerepét a humán szervezetben az újabb ismeretek birtokában újra kellene értelmezni. Az összefoglaló célja a hidrogén-peroxid kettős (fiziológiás és toxikus) szerepének és a koncentrációját szabályozó kataláz működésének, szerepének bemutatása. Fiziológiás körülmények között a hidrogén-peroxid koncentrációja a humán testnedvekben és a kilégzett levegőben 0,05 és 117 ľmol/l határok között változik, míg patológiás folyamatokban (tumorok, diabetes, hypertonia) ennél magasabb. A hidrogén-peroxid több fiziológiás (sejtlégzés, glikálás, phagocytosis, oxidáz enzimek), és patológiás (tumorok, gyógyszerek) folyamatban képződik. A patológiás intra- és extracelluláris koncentrációjú hidrogén-peroxid fő eliminátora a kataláz, de szerepet játszik még a glutation-peroxidáz és a hemoglobin is. A hidrogén-peroxid kis koncentrációban több fiziológiás folyamat (fehérjedegradáció, jelátvitel, apoptosis) aktív szereplője. A kataláz szerkezetének tulajdoníthatóan gyorsan és hatékonyan csökkenti a toxikus hidrogén-peroxid-koncentrációt, de hatástalan annak kis (fizológiás) koncentrációjára. A kataláz csökkenése jelentős lehet anaemiában, csökkent szintéziskor, de különösen a veleszületett katalázhiányban. Ez kockázati tényezőként jelentkezhet a diabetes 2-es típusának kialakulásában, az ischaemiás sejtkárosodásban, húgysav oxidáz és aszkorbinsav kezeléskor, valamint hidrogén-peroxiddal történő fertőtlenítéskor. A hidrogén-peroxid kis koncentrációban fiziológiás, míg nagy koncentrációban toxikus a szervezet számára. A toxikus hidrogén-peroxid fő regulátora a kataláz, amelynek csökkenése vagy hiánya több patológiás folyamat előidézője lehet.