A diabetes mellitus egyetlen kuratív terápiája a betegek elpusztult inzulintermelő b-sejtjeinek pótlása hasnyálmirigy- vagy szigetsejt-átültetés segítségével. Az agyhalott donorok rendkívül korlátozott száma azonban arra készteti a kutatókat, hogy más lehetséges ­ transzplantációra alkalmas ­ b-sejt-forrásokat is feltárjanak. Az egyik ígéretes megoldás az őssejtek terápiás felhasználása lehet. E differenciálatlan sejtekből számos munkacsoport próbál endokrin sejteket, illetve szigetkezdeményeket előállítani. A blastocysta belső sejttömegéből származó embrionális és a felnőtt szervezetben található szöveti őssejtek b-sejt irányú differenciálódásának kiváltására és transzplantációjára irányuló bíztató kutatások világszerte párhuzamosan folynak. Az őssejtek felhasználásán alapuló sejtpótló terápiák azonban csak akkor válhatnak rutin eljárássá, ha olyan hatékony, megbízható és reprodukálható módszereket sikerül kidolgozni, amelyek nagyszámú és tartósan működő b-sejt előállítását teszik lehetővé. Azt is biztosítani kell, hogy az új b-sejtek a fiziológiás glükózhomeosztázist fenntartva, tehát a szervezet mindenkori igényeinek megfelelően, szabályozva válasszák ki az inzulint. Az eddigi ­ sokszor ígéretes, de ugyanakkor ellentmondásos ­ eredményeket még összhangba kell hozni egymással és meglévő ismereteinkkel. A rágcsálókon végzett kísérleteket nagyobb - az emberhez közelebb álló ­ állatmodellekre is ki kell terjeszteni. Összefoglalójukban a szerzők e rendkívül izgalmas kutatási terület legfontosabb eredményeit és az előttünk álló legfontosabb feladatokat mutatják be.