A szerzők öszehasonlító klinikai biomechanikai vizsgálatot végeztek tomportáji töréseknél extra- és intramedullaris (EM, illetve IM) rögzítő eljárások használata esetén. 331 esetet vizsgáltak és dolgoztak fel, amelyeknél extramedullaris (DHS: dynamic hip screw vagy DCS: dynamic condylar screw), vagy intramedullaris (FI szeg) rögzítés történt. A töréseket az AO/ASIF törésbeosztás szerint osztályozták és vizsgálták. Az összehasonlító vizsgálatot alcsoportonkénti beosztásban végezték el. Összehasonlították a műtéti és kórházi kezelés idejét, a perioperatív vérfelhasználást, a sebészi szövődmények (sebhaematoma, sebfertőzés) és a redislocatiók, reoperációk arányát. Vizsgálataik alapján megállapítják, hogy a stabil, kétrészes AO-31.A1 típusú törések esetén az extramedullaris, 31.A2 típusú törések esetén az intramedullaris rögzítő eljárás az elsődlegesen választandó implantátum. Az 31. A3 típusú törések esetén a lateralis fal és a nagytompor kitörése esetén az extramedullaris DCS, egyéb A3-as típusú törések esetén az intramedullaris rögzítő eljárás az előnyösebb.