Magyarországon baleset következtében évente átlagosan 250 ember szenved gerincvelő sérülést és közel egyharmaduk a nyaki szakaszon. A korszerű idegsebészet, rehabilitáció és a társszakmák fejlődésével egyre több nyaki gerincvelősérült marad életben. Egy új betegcsoport rehabilitációját kell megtanulni: a négy végtag bénult, de szellemileg ép beteg rehabilitációját, akiknél érdemes, a már elérhető, modern sebészi rekonstrukciós műtéteket elvégezni, hogy a kar és kéz funkciójukat optimalizálni tudják. Ma a tetraplegiás betegek várható élettartama megközelíti az átlagot. Egy új igény és kihívás jelentkezik a tetraplegiás betegek rehabilitációjában: az önállóságuk növelése a maradék funkciók kiaknázásával, visszaillesztésük az életbe. Vajon van-e erre lehetőség, mi az előfeltétele a sebészi rehabilitációnak, van-e ehhez elegendő tartalék funkciójuk? A szerzők erre keresik a választ. Áttekintik a nyaki gerincvelősérültek felső végtag sebészi rehabilitációjával foglalkozó törekvések történetét a külföldi szakirodalomban és elemzik ezek hatékonyságát. Ismertetik a sebészi terv felállításához szükséges szempontokat. Beszámolnak a 29 általuk végzett rekonstrukciós műtétről a felső végtagon, 18 nyaki gerincvelősérült, tetraplegiás betegnél.